A 1,5-2 éves korban már a szabadtéri játékok – mászóka, hinta, csúszda – is okozhat gondot az egyre aktívabb gyermekeknek, illetve az őket felügyelő szülőnek, nagyobb testvérnek.
A mozgékonysággal, a játéktér kiterjedésével – az óvodás – 4-5-6 éves korban is fordulnak elő leesések, melyek száma később jelentősen csökken (9. ábra).
Egyes korcsoporton belül az összes balesethez képest a leesések aránya 0-1 éves korban 27%, 2-3 illetve 4-6 éves (óvodás) korban 7-7%, a 7-14 éves korban 1% (10.ábra).Korcsoport | Meghalt | Súlyosan sérült | Könnyen sérült |
0-3 éves | 0 | 6 | 8 |
4-6 éves | 1 | 16 | 27 |
7-14 éves | 5 | 97 | 311 |
15-18 éves | 1 | 54 | 129 |
Öszesen | 7 | 173 | 475 |
A babykomp
nevezetű közlekedési eszköz igen
speciális jármű, mely a még
kevéssé biztosan a lábán
álló gyermeket hivatott megóvni az
eleséstől, miközben már saját
lábán helyet változtat. A
védőnők nagyon sok balesetet írtak le, mely annak
következtében jött létre, hogy
a gyermek a testétől 20-30 cm-re kiterjedő
járművel nekiment valaminek, az ráesett, vagy
leesett vele a lépcsőn, vagy felborult, és
úgy ütötte meg magát.
Többen javasolták, hogy vonják ki a
forgalomból.
A kutyaharapások
aránya a jelentések alapján nem magas,
mindössze 4%. Nagyobb súlyúnak
érezhetjük
következményük, és a
híradásban szereplő
szenzációs esetként való
kezelésük miatt. Kicsiknél gyakran
sérül a fej – nagyobb kutyák a
gyerekeket szinte megskalpolják –, amelyet
testileg-lelkileg nehezen dolgoz fel a gyermek. A plasztikai
sebészet
költségességét itt is meg
kell említeni.
A megelőzés elsősorban neveléssel,
másodsorban a helyes kutyatartással sikeres
lehetne.
A
kemizáció
napjainkra a háztartásunkat
beterítette különböző
vegyszerekkel, melyek közül igen sok a
maró anyag és méreg –
lakáson belül és a kertben
egyaránt. A gyógyszerekhez való
hozzáférés szinte
korlátlan. A szociálisan
hátrányos környezetben – de
nagyvárosokban közterületen is –
nem ritka a rágcsálók elleni
vegyszeres védekezés.
Még javítani kell a mérgező anyagok
felhasználási és
tárolási
kultúráján. Tanítani kell a
szülőket a kisgyermeke mérgezéstől
való megóvására, a
nagyobbakat pedig a helyes használatára.
(Kémiai biztonságra való
oktatás – nevelés!)
A sportbalesetek
változó mértékben jelentek
meg a beküldött anyagokban. Ahol a
jelentést iskolai védőnő
készítette, igen sok
ujjtörésről, ficamról számolt
be, míg másoknál ilyen jellegű
sérülések nem szerepeltek az esetek
között. A sportszerek
biztonságosságára – pl. a
kapuk, kosárpalánkok
rögzítése –
célszerű odafigyelni, a tragédiák
megelőzése érdekében.
Földrajzi hely függő a vízbefúlások
száma: míg a folyók, tavak,
bányagödrök mellett több,
más területeken kevesebb vagy
egyáltalán nem fordul elő. A megelőzés
többoldalú: az
úszásoktatás, nevelés,
felügyelet, és fegyelmezettség
javíthatna a szomorú –
többnyire halálos kimenetelű –
statisztikákon.
Összefoglalás
A balesetekre
vonatkozó kiterjedt adatgyűjtésre
Magyarországon is mielőbb szükség van,
ahhoz, hogy érdemben meg tudjuk határozni azokat
a stratégiai lépéseket –
amelyek sokszor nem kerülnek pénzbe, de
legalábbis sokkal kevesebbe, mint amelyet a balesetek
évről évre okoznak. A fejlett országok
kimutatásai szerint az
egészségügyi
költségvetésben napjainkban a balesetek
okozta teher 10%-ot tesz ki. Nem hihetjük azt, hogy
nálunk kevesebb: az
egészségügy közvetlen
költségei mellett, az elveszített
életévek, rokkantságban
töltött évek, a családok
szociális és lelki terhe, mely egy-egy baleset
következtében családtagokra is kihat,
sürgetővé teszi azt, hogy a
balesetmegelőzés minél előbb legyen a
népegészségügy, a
prevenció kiemelt része.
A gyermekek egészsége e tekintetben
még nagyobb figyelmet érdemel. Ezt ismerte el az
Egészségügyi és
Környezetvédelmi Miniszterek 4.
Konferenciája, mely a négy legfontosabb
prioritás közé emelte a gyermekkori
balesetek megelőzését.