A gyermekkori balesetek megelőzése a
 védőnők tapasztalatai alapján

Bevezetés

 
A gyermekeket érő balesetekről több intézmény, szervezet - többek között a KSH, Belügyminisztérium, Oktatási Minisztérium- gyűjt adatokat. Ennek ellenére sok baleset és annak körülménye ismeretlen marad. Több országban ? elsősorban Magyarországtól nyugatra ? alapos adatgyűjtés folyik e témakörben is. A balesetek számának és okának ismerete teszi lehetővé, hogy balesetmegelőzési programokat illetve stratégiát dolgozzanak ki a további sérülések, mérgezések megelőzésére.
Hazánkban eddig a közlekedési balesetek kaptak nagyobb nyilvánosságot.
Ennek jelentősége a továbbiakban sem becsülendő le, fontos azonban tudni, hogy a fiatalabb korosztályokban a lakásban és akörül, azaz a háztartásokban fordulnak elő leggyakrabban balesetek.
Ismereteink szerint ezekről az eseményekről pontos adatokkal jelenleg Magyarországon egyetlen hivatalos állami szerv sem rendelkezik.
Az alábbi felmérést ennek a hiánynak a pótlására terveztük, illetve szerveztük.
  
Adatok, módszer
 
A Fodor József Országos Közegészségügyi Központ (OKK) felhívást intézett a megyei vezető védőnőkhöz, melyben kérte, hogy a területen dolgozó védőnők segítségével készítsenek esetleírásokat az ellátási területükön tudomásukra jutott gyermekbalesetekről. A leírásból lehetőleg derüljön ki a gyermek neme, kora, a baleset oka, körülményei és következménye.
Mind a19 megyéből és a fővárosból is érkeztek be adatok.(211 védőnő szolgáltatott nevét is adva információt.) Összesen 1222 esetleírás érkezett az OKK-ba, amely az előbb felsorolt szempontok szerint rendszerezve került rögzítésre Excel programban. Az adatokat ?nyers? formában vagy viszonyszámként adjuk közre. Azokban az eseménycsoportokban, ahol nagyobb számú esetet jelentettek, így a forrázás, egyéb égési sérülések, leesés, kerékpáros balesetek, kutyaharapások és mérgezések, kísérletet tettünk egy-két következtetés levonására. A kapott eredményeket azzal a megjegyzéssel közöljük, hogy elsősorban tájékoztató jellegűek, és a további surveillance kidolgozásához nyújtottak nagyon jó támpontot.
  
Eredmények
  
Az 1222 beküldött adatlapból 363-ből derült ki, hogy fiú volt a baleset elszenvedője, 278 lány, illetve 581 neme maradt ismeretlen az adatfeldolgozó számára. A megyékből érkezett adatok mennyisége inkább a védőnők aktivitását, az ügy iránti elkötelezettségét jelzi (1. ábra).

Gyermekbalesetek a védőnők ismerete szerint

A korcsoportokat tekintve 0-1 éves 15%, 2-3 éves 36%, 4-6 éves 21 %, 7-14 éves 26% illetve 2% 14 év feletti (2. ábra).

korcsoportok aránya bejelentett baleseteken belül

 A balesetek helyszíne 63%-ban az otthon és közvetlen környezete, 3%-ban az óvoda, 9%-ban az iskola, 16%-ban a közút, 3%-ban a szabad tér ill. játszótér, és 6%-ban a sportpályák (3. ábra).

Balesetek helyszínei

Forrázások

Összesen 145 forrázási esetet írtak le a védőnők a különféle folyadékokkal: víz (tea, fürdő) leves, kávé, sonkalé, forró olaj, zsír (4.ábra).

Forrázási esetek száma kor szerint

Ez az összes baleset 12%-a. A karon-ülő korban leggyakrabban az anya vagy nagyanya forrázza le a gyermeket az ölében tartva – kávéval, teával, tápszerrel. A balesetek legnagyobb részben a járás megindulásával kezdődnek, amikor a gyermek már elég mozgékony ahhoz, hogy a tűzhely közelébe férkőzve magára rántson forró folyadékkal teli edényeket, illetve a földre letett edényekbe beleessen. (Ez időnként fatális következményekkel is jár: disznóvágás során egy kisgyermek a kisült forró zsírba hátrált a kutya elől – és olyan súlyos égési sérüléseket szenvedett, hogy sérüléseibe belehalt.) Ez az időszak eltart 3 éves korig. A 2-3 éves korosztályra jellemző az is, hogy a füdővíz lehűtését nem várva belelép a forró vízbe, míg a szülők magára hagyják. Az általunk összegyűjtött esetek azt mutatják, hogy a 0-1 éves korban a korosztályon belüli balesetekből 13%-ban jellemző a forrázás, ennél magasabb 2-3 éves korban (19%). A 3. életévet követően csökken a forrázások száma , 4-6 éves korban összesen 11% (5. ábra).

Forrázások aránya az egyes korcsoportokban

Az 5. életévet követően már elég ritkán fordul elő – inkább a hiperaktivitás és figyelmetlenség következtében löknek le egy-egy forró vízzel telt edényt a gyerekek. Ami a tavaszi-nyári-őszi időszakban még elő-előfordul: gyermek a szabadtéren való főzés során beleesik a bográcsba, vagy meglökve azt forrázódik, miközben a felnőttek önfeledten szórakoznak.

Égés

Égési sérülés – mely forró tárgytól, meggyulladt anyagtól eredt, 99 esetben fordult elő. (Az összes baleset 8%-a.)
Az égési sérülések 10-12 hónapos kortól kiugró emelkedést mutatnak, amely egészen másfél éves korig eltart (6.ábra).

Égési sérülések aránya korcsoport szerint

Az ok, hogy a totyogó, még bizonytalanul lépkedő gyermek gyakran nekiesik a forró kályhának, konvektornak, vagy megkapaszkodik ezekben a forró tárgyakban. Ezek a balesetek tipikusan a fűtési szezonra jellemzőek. Ebben a korban, de később 2-3 évesen is előfordul, hogy a gyermek a forró vasalót fogja meg. A 4-6 éves, és kicsit nagyobbacska gyermekeknél – elsősorban fiúknál – jellemző a gyufával való játszadozást követő égési sérülés, ritkán robbanás is.
Összességében elmondható, hogy az égésből adódó sérülés a kor előrehaladtával egyenletesen csökken (7. ábra).

Égési sérülések aránya az egyes korcsoportokban

Megjegyzés: a GYÓGYINFOK adata szerint évente a 0-17 éves korosztályban átlagosan 1500 gyermeket ápolnak égési sérüléssel évente a kórházakban. Legmagasabb a betegek száma a
 0-4 éves korcsoportban 350-580 fő, az 5-9 éves korcsoportban 90-130 fő, a 10-14 éves korosztályban 60-120 fő, míg a 15-17 éveseknél 30-80 fő évente.

Leesés

Összesen 139 leesés került bejelentésre (az összes baleset 11%-a), bár a védőnők szerint ez az esemény sokkal gyakoribb, csak nem jut a tudomásukra. Az összes leesés 40%-a egyéves kor alatt történik. Az első 1-2 hónapban általában az anya vagy testvér karjából esik le a csecsemő, a gyermek maga kevéssé vállal benne aktív szerepet. A mozgékonyság (megfordulás) azonban nagyot lendít az eseményeken: a leesések zömmel a 3 hónapos kortól kezdődnek: ebben az időszakban a leggyakoribb hely, ahonnét a gyermek leesik, a nagyágy, vagy a pólyázó asztal. A leesések folytatódnak a 6-7-8 hónapos korban is, azzal, hogy ott az ágy mellett potenciális veszélyt jelent a szék - az etetőszék is -, vagy a sportos (nyitott) babakocsi is (8.ábra).

Leesések száma az első életéven belül

A 1,5-2 éves korban már a szabadtéri játékok – mászóka, hinta, csúszda – is okozhat gondot az egyre aktívabb gyermekeknek, illetve az őket felügyelő szülőnek, nagyobb testvérnek.

A mozgékonysággal, a játéktér kiterjedésével – az óvodás – 4-5-6 éves korban is fordulnak elő leesések, melyek száma később jelentősen csökken (9. ábra).

Leesések száma 2 éves kortól

Egyes korcsoporton belül az összes balesethez képest a leesések aránya 0-1 éves korban 27%, 2-3 illetve 4-6 éves (óvodás) korban 7-7%, a 7-14 éves korban 1% (10.ábra).

Leesések aránya az összes korcsoporton belül

Kerékpáros balesetek

Összesen 106 kerékpáros gyermekbalesetről szereztek tudomást a védőnők.(Az összes balesethez viszonyítva 8,6%.)
A kerékpáros baleseteket háromféleképp osztályoztuk: a kerékpáron szállított kisebb gyermekek ún. „küllős” balesete – általában 1,5 éves kortól 3-4 éves korig tart. 5-6 éves kortól jellemzően megkezdődik a kerékpározni tanulás időszaka, mely igen sok eséssel jár. 10-12 éves kortól már vagánykodással társul a kerékpározás, és a gyerekek kimennek a kerékpárral közútra is. Ebben a korban tehát megjelenik nem csak az esés, hanem az autóval való ütközés is (11. ábra).

Kerékpáros balesetek korcsoportonként

Az egyes korcsoportokon belül a kicsiknél 2-3 éves korban a küllők okozta zúzódás - esetenként törés -, 6%-ban fordul elő. Az esések miatt 4-6 éves korban a balesetek aránya mintegy 10%, 7-14 éves korban pedig még több, 11%; illetve súlyosabb is a sérülés az autós ütközések miatt (12. ábra).

Kerékpáros balesetek korcsoportonként

A nemek közötti összehasonlítás ebben a baleseti kategóriában igen jellemző eltérést mutat: míg a lányoknál elsősorban a kerékpár küllők okoznak balesetet kicsi korban, fiúknál az esés illetve ütközés dominál (13. ábra).

Kerékpáros balesetek nemenként


A balesetek közöl 2:2:1 arányban szerepelnek a küllő:esés:ütközés arányai (14. ábra).

Kerékpáros balesetek megoszlása

Megjegyzés: A KSH adatai szerint 2003-ban életkor szerint a következőképp alakult a kerékpáros sérültek száma:

Korcsoport Meghalt Súlyosan sérült Könnyen sérült
0-3 éves 0 6 8
4-6 éves 1 16 27
7-14 éves 5 97 311
15-18 éves 1 54 129
Öszesen 7 173 475


Kutyaharapás

Összesen 50 kutyaharapás került a jelentésbe (az összes baleset 4%-a), amely azonban a védőnők szerint is több lehet.
Elég ritka a kutyaharapás 1-1,5 éves kor alatt. Jellemzően a 2-3-4 éves korosztály az, amely már elég bátor, hogy a kutyákhoz közelítsen, de elég kicsi ahhoz, hogy a kutyák megharapják őket. A későbbiekben a kutyaharapások száma csökkenni látszik (15. ábra).

Kutyaharapások kor szerinti megoszlása

Jellemző, hogy az egészen kicsi gyerekeket inkább a saját kutyájuk harapja meg, a kicsit nagyobbakat a szomszédé, a nagyokat pedig az utcai kutyák. A kutyaharapások több mint fele a saját háztartásban történik (16. ábra). Lányok és fiúk között kutyaharapás tekintetében nem észleltünk különbséget.

Kutyaharapások megoszlása helyszínek szerint

Mérgezések

Összesen 83 mérgezésről szereztek tudomást a védőnők a 0-14 éves korosztályban, ez az összes baleset 7%-a. A mérgezések harmada gyógyszerrel történt, 50%-a vegyszerrel - többségében valamilyen háztartásban használatos szerrel -, 16%-ban gombával vagy dísznövénnyel (17. ábra).

Mérgezések megoszlása

Az első 12 hónapban még viszonylag alacsony a mérgezések száma, 1 éves kortól 3-4 éves korig viszont egyenletesen magas, azt követően már a véletlen balesetek száma csökken
(18. ábra).
A 2 - 4 éves korosztályra jellemző a véletlen gyógyszermérgezés – a későbbiekben, sajnos, megjelenik az öngyilkossági motívum.

Mérgezések alakulása korcsoportonként


Megjegyzés: Az OKK-OKBI ETTSZ-hez történő bejelentések szerint 2002-ben 1-4 éves korcsoportban 223 háztartási és ipari szerrel történő mérgezés történt. (34 esetben hypo, 84 esetben egyéb háztartási szer, 33 alkalommal valamilyen szerves oldószer nem volt kellően elzárva a gyermekek elől.) Az 5-14 éves korcsoportban 83 mérgezés történt ipari és háztartási szerekkel, melyből 13 már nem a véletlen műve volt.

Véletlen gyógyszermérgezés 565 történt a 0-14 éves korosztályban, 2002-ben. Egyéves kor alatt 74, 1-4 éves korban 367, 5-14 éves korban 121. Öngyilkossági szándékkal 242 5-14 éves korú gyermek szedett be gyógyszert.

Megbeszélés
         
A felmérés - hiányosságai ellenére -, néhány dologra ráirányítja a figyelmet.
Többek között arra, hogy a balesetek jelentős része otthon, a háztartásokban történik, és egészen kicsi gyermekek szenvedik el.
Az összes balesetből 20% végződött égési sérüléssel. Különösen veszélyeztetettek ebből a szempontból az 1-3 évesek. Az égési sérülések közül igen sok a fejen-nyakon, a hát és a mell felső részén, illetve a felkaron történik, hiszen a forrázások során a kicsikre a tűzhelyről, asztalról felülről zúdul a forró víz (kávé, tea, leves, stb.). A sérülések sokszor hegesen gyógyulnak, plasztikai sebészeti ellátást igényelnek, nem ritkán jelentős pszichés traumát okozva a gyermeknek – akár egész életére szólóan. Az egészségügyi ellátásban is tetemes költséget jelentenek ezek a balesetek. Ha valahol, ebben a kategóriában biztosan költség-hatékony lehet a megelőzés. Ez a szülők felkészítését, oktatását jelenti elsősorban. (A nagyszülőknek sem árt felfrissíteni, hogy mire kell ügyelni a kicsivel kapcsolatban a háztartásban.)
Bizonyos égési sérülés-kategóriákban jelentős javulás lenne elérhető „műszaki” megoldással: a kályhák körüli terelőrács totyogó korban megvédené a kicsiket az égési sérüléstől. A kályhának való nekiesés általában a zsúfolt, szerényebb körülmények között élő családoknál fordul elő. Meg kell jegyezni azt is, hogy gyakran, ugyancsak a szegény, többgyermekes családoknál fordul az elő, hogy az égő kályha mellett télen ott hagyja az anya a csecsemőt, még a nagyobbakat elviszi iskolába vagy bevásárol. Az anya távollétében a szikra kipattanhat, meggyulladhat a lakás. Az is előfordul, hogy a gyermek a keze ügyében lévő tárgyak közül rádob valamit a kályhára, és az okoz tüzet vagy füstmérgezést.

Valószínű, hogy nagyobb odafigyeléssel jelentően csökkenthető a leesések száma is. A  semmiségnek tűnő ütés, csecsemőnél is okozhat csontrepedést, nagyobb gyerekeknél pedig még komolyabb problémát. (A jelentésekben szerepel néhány olyan csonttörés is, melyet próbáltak szülők banális esésnek elkönyvelni, azonban később bebizonyosodott, hogy a gyermek a szülők indulatának, egymás közötti veszekedésének esett áldozatul.)

Ebben a balesetcsoportban is a szülői felkészítés a döntő, azonban fontos az ágyak, etetőszékek kialakítása is 0-2 éves korban, 3-6 évesek esetén pedig a játszóterek, óvodai eszközök balesetmentes kiképzése, felépítése döntő fontosságú.

A kerékpározás Magyarországon a sík vidékeken elterjedt. Elsősorban a kevéssé tehetős anyák hordják rajta gyermekeiket magukkal attól az időponttól kezdve, hogy ülni tudnak. Azt, hogy a szegényebbek esetén gyakrabban fordul elő az ilyen jellegű baleset, az is megerősíti, hogy a kerékpárok többsége nem kellően felszerelt ahhoz, hogy a gyermeket megóvja a balesettől: nem biztonságos az ülés, nincs távtartó a gyermek lába számára – fejvédő sisakot nálunk még szinte egy anya sem ad gyermekére. Nincs azonban kultúrája nálunk a sisak, könyök- és térdvédő viseletnek sem, pedig az eséssel járó balesetek súlyosságát ezzel nagyban csökkenteni lehetne.

Mindezek használata növelné a biztonságot, ahogy az autóúttól külön futó kerékpárutak is.
Ez utóbbi az ütközéssel járó baleseteket radikálisan csökkentené. 

A babykomp nevezetű közlekedési eszköz igen speciális jármű, mely a még kevéssé biztosan a lábán álló gyermeket hivatott megóvni az eleséstől, miközben már saját lábán helyet változtat. A védőnők nagyon sok balesetet írtak le, mely annak következtében jött létre, hogy a gyermek a testétől 20-30 cm-re kiterjedő járművel nekiment valaminek, az ráesett, vagy leesett vele a lépcsőn, vagy felborult, és úgy ütötte meg magát. Többen javasolták, hogy vonják ki a forgalomból.

A kutyaharapások aránya a jelentések alapján nem magas, mindössze 4%. Nagyobb súlyúnak érezhetjük következményük, és a híradásban szereplő szenzációs esetként való kezelésük miatt. Kicsiknél gyakran sérül a fej – nagyobb kutyák a gyerekeket szinte megskalpolják –, amelyet testileg-lelkileg nehezen dolgoz fel a gyermek. A plasztikai sebészet költségességét itt is meg kell említeni.
A megelőzés elsősorban neveléssel, másodsorban a helyes kutyatartással sikeres lehetne.

A kemizáció napjainkra a háztartásunkat beterítette különböző vegyszerekkel, melyek közül igen sok a maró anyag és méreg – lakáson belül és a kertben egyaránt. A gyógyszerekhez való hozzáférés szinte korlátlan. A szociálisan hátrányos környezetben – de nagyvárosokban közterületen is – nem ritka a rágcsálók elleni vegyszeres védekezés.
Még javítani kell a mérgező anyagok felhasználási és tárolási kultúráján. Tanítani kell a szülőket a kisgyermeke mérgezéstől való megóvására, a nagyobbakat pedig a helyes használatára. (Kémiai biztonságra való oktatás – nevelés!)

A sportbalesetek változó mértékben jelentek meg a beküldött anyagokban. Ahol a jelentést iskolai védőnő készítette, igen sok ujjtörésről, ficamról számolt be, míg másoknál ilyen jellegű sérülések nem szerepeltek az esetek között. A sportszerek biztonságosságára – pl. a kapuk, kosárpalánkok rögzítése – célszerű odafigyelni, a tragédiák megelőzése érdekében.

Földrajzi hely függő a vízbefúlások száma: míg a folyók, tavak, bányagödrök mellett több, más területeken kevesebb vagy egyáltalán nem fordul elő. A megelőzés többoldalú: az úszásoktatás, nevelés, felügyelet, és fegyelmezettség javíthatna a szomorú – többnyire halálos kimenetelű – statisztikákon.

Összefoglalás

A balesetekre vonatkozó kiterjedt adatgyűjtésre Magyarországon is mielőbb szükség van, ahhoz, hogy érdemben meg tudjuk határozni azokat a stratégiai lépéseket – amelyek sokszor nem kerülnek pénzbe, de legalábbis sokkal kevesebbe, mint amelyet a balesetek évről évre okoznak. A fejlett országok kimutatásai szerint az egészségügyi költségvetésben napjainkban a balesetek okozta teher 10%-ot tesz ki. Nem hihetjük azt, hogy nálunk kevesebb: az egészségügy közvetlen költségei mellett, az elveszített életévek, rokkantságban töltött évek, a családok szociális és lelki terhe, mely egy-egy baleset következtében családtagokra is kihat, sürgetővé teszi azt, hogy a balesetmegelőzés minél előbb legyen a népegészségügy, a prevenció kiemelt része.
A gyermekek egészsége e tekintetben még nagyobb figyelmet érdemel. Ezt ismerte el az Egészségügyi és Környezetvédelmi Miniszterek 4. Konferenciája, mely a négy legfontosabb prioritás közé emelte a gyermekkori balesetek megelőzését.